Alapvetően senki sem ragaszkodik az erkölcshöz amíg minden a legnagyobb rendben folyik. A gépezet olajozottan működik. Munka, iskola, család, haverok, buli, kis ház kis autó, nagy ház nagy autó, szakmai sikerek, majd egyszer csak bumm! Az egész idilli lila akác közös, kertvárosi életet beárnyékolja egy tett, egy szerencsétlen körülmény, egy történés amely hatására az addigi felhőtlen élet, mely élet legfontosabb kérdése a mit zabáljak vacsorára volt, és melyben önkéntesen festettünk bohócmaszkot síró ábrázatunk helyére, megremeg, meginog és e rendülés végkimenetele megjósolhatatlan károkat okozhat habkönnyű életünk tartópillérjeiben. Érdemes megfigyelni, hogy az alapvető emberei természet ilyenkor miként reagál a krízishelyzetre. A karrierista, egzisztencialista ember aki a szellemi, erkölcsi javakat aprópénzre cserélte, rádöbben arra, hogy a pénzkötegek melyek eddigi életét alapjaiban határozták meg most nem képesek megvédeni őt a szellemi síkon bekövetkező tragédiáktól. A Wall street, a reklámügynökségek, a marketinggépezetek, az amerikai álmot hirdetők megfosztották az embert emberi voltjától, és az erkölcs és lélek helyére egy új hitvallást helyeztek melynek neve: just believe in myself. Akár egy Nike reklámszlogennek is elmenne. A csak magamban hiszek dogma lett a megváltás új kapuja. Az emberek már nem a vallásban, vagy a társadalmi hovatartozásban, esetleg a párkapcsolatokban keresik a megváltás lehetőségét hanem kizárólag önmagukban, és alapjában vetik el a létjogosultságát egy a materialista létezés felett álló erőnek. A csak magamban hiszek passzussal egy hatalmas baj azonban van, hogy mindig önigazolást követel. Aki csak magában hisz, annak a saját eredményessége, sikeressége lesz a hite visszajelzése. Aki Istenben hisz, az minden pozitívumot ami vele történik, Istennek fogja tulajdonítani, aki a társadalmi folyamatokban és annak közösségteremtő erejében hisz, az az organikus szerveződés erejének fogja betudni a pozitívumokat, aki a szerette vagy szerelme képében látja a megváltót az ahhoz a valakihez fogja kötni sikerességét akiben ezt az entitást meglelte. Ezekben az esetekben van a gondolat és tett között egy ún. közvetítő, amely megadja azt az illúziót, hogy életünk sikeressége nem csak a mi kezünkben van. A csak önmagában hívő ember, éppen azért, hogy a magába vetett hitét eredményesség formájában viszont lássa az életén, képes bármin és bárkin keresztülmenni annak érdekében, hogy hitének önigazolást adjon. Az önmagába vetett hite megszállottjává válik, és ha azt látja, hogy a dolgok nem megfelelően alakulnak, a magába vetett hite feljogosítja arra, hogy a céljai elérése érdekében bármit bevessen. A csak és kizárólag önmagában hívő ember a pszichopatizmus által leginkább veszélyeztetett egyén, aki felett nem állhat senki, aki számára az erkölcsösség nem érzékelhető fogalom és aki bármire képes egyéni eredményessége érdekében. Ezek az emberek azok akiket tonnaszámra termelnek ki marketingirodák, tőzsdei vállalatok, pénzügyi csoportok és minden olyan intézmény mely a kapitalizmus működésének szerves részét képezik. Ők azok akik maguk képére formálják a tömeget, egy Starbucks reklám kivitelezése közben. A just believe in myself a 21. század pestisjárványa.

A nyugati társadalom romokban. Erre egy hónap Hollandiai lét után rájöttem. Az emberek arcán elégedettséget látni, ami természetes is, hiszen minden adott az egészséges, kiegyensúlyozott, normális élethez. Anyagi jólét, megfelelő életkörülmények, látszólag minden a lehető legnagyobb rendben. Azonban a remekbe szabott smink mögött leledzik a nyugati civilizáció hanyatlása és az elfáradt társadalom amely lassan eljut a totális érdektelenségig.

Nem megszépíteni szeretném magyarországi emlékeimet, és az Isten mentsen attól, hogy a korrupcióban fürdő,kilátástalan magyar viszonyokat szembeállítsam a nyugat jelenlegi egyik legnagyobb fellegvárával, viszont úgy gondolom, hogy jelen esetben pont egy olyan nyugati társadalom felé tendálunk melynek meg vannak számlálva a napjai.

Hogy mire is gondolok? A totális jólétre. Arra a társadalmi vívmányra amelyet az ember évszázadokon át keresett, és próbált kialakítani maga körül. Jelenleg Európa nyugati része és a "szupernagyhatalom" Egyesült Államok az ahol ez a leginkább megfigyelhető. A világ többi része (tisztelet a kivételnek) pedig megpróbál valahogy felkapaszkodni erre az igen rizikós hullámvasútra amíg még teheti. A probléma leginkább abban keresendő,hogy korunk emberét nem érdekli semmi, és senki.Nem foglalkozik a világgal, a mindennapi történésekkel, nem tervez, valójában nem csinál semmit, pusztán vegetál a biztonságos életében, a kifogástalan pénzügyi helyzetében. Vagyonát luxuscikkekre, sportkocsikra, és más hasonló külsőségekre költi ezzel is eltakarva azt a totális erkölcsi értéktelenséget ami jellemzi az életét. Nincs azzal baj, ha az ember a szorgalmának, tehetségének, elkötelezettségének köszönhetően kialakít magának egy biztonságos egzisztenciális környezetet,melybe nyugodtan beleférhet akár egy drága sportkocsi, akár egy luxus vidéki nyaraló. A gond azzal van, hogy a nyugati ember automatikusan beleszületik ebbe a jólétbe. Alanyi jogon jár neki, ahogy a szüleinek is járt és ahogyan majd a gyerekeinek is fog. Jó dolgukban az emberek aztán nem tudnak mit csinálni, és szépen lassan belekezdenek az önpusztításba. Ezekből lesznek később a heroinfüggők, a buzik, a biszexek, a kikattant pszichopaták, a legszebb dolog pedig az, hogy ezek a folyamatok mind itt zajlódnak a szemünk előtt. Próbáljuk behozni a lemaradásunkat, próbálunk "nyugatiasodni" mit sem törődve azzal, hogy gyerekeink generációjának, az egyetlen morális megváltást a hétvégi bebaszás fogja jelenteni, drogok és prostituáltak bűvöletében. A birka tenyésztés pedig egyre csak folytatódik. Az oktatáson keresztül fogékonnyá tesszük a gyerekeket a szarra, a közmédia segítségével ezt szép nagy dózisban meg is kapják, majd a harmadik fokozat az, mikor már a saját kölykünket látjuk egy-egy "kamreality" műsorban egy szál tangában részegen óbégatni. A fogyasztói társadalom a reklámok hatására, és a tökéletesen leamortizált oktatási rendszer segítségével, aztán alanyi jogon szerzett vagyonát elkölti ruhákra, telefonokra, órákra és sok más teljesen érdektelen holmira, hogy aztán egy stílusos instagram- képpel még legalább 100-200 ismerősével elhitesse, hogy nekik is  erre van szükségük. Így lesz az óriási lehetőségekből, emberi életekből, egy dizájnosan megszerkesztett, jól strukturált facebook vagy instagram adatlap, melyek segítségével az egyszerű átlagember is megkaphatja azt a figyelmet amit a valóságshow hősök, legfeljebb kisebb mértékben. Valószínűleg mikor rájövünk arra, hogy a jólét csupán annak a függvénye, hogy hova születünk, és rájövünk hogy a rengeteg pazarlás, és fölösleges nihilista örömkeresés, egyszer véget ér akkor már túl késő lesz, hiszen addigra olyan természetellenes folyamatokat idéz majd elő társadalmunk amelyek visszafordíthatatlanok. És, hogy miért tesszük mindezt? Nos azért mert mi is tartozni akarunk valahová, a történelem mezsgyéjén. Mi is szerepelni akarunk a históriás könyvekben, és ha ezt másképp nem is, úgy talán el tudjuk érni, hogy 100- 150 év múlva a mi profilképünk lesz feltüntetve a 21. század átlagembere felirat alatt a középiskolás történelemkönyvekben.