Alapvetően senki sem ragaszkodik az erkölcshöz amíg minden a legnagyobb rendben folyik. A gépezet olajozottan működik. Munka, iskola, család, haverok, buli, kis ház kis autó, nagy ház nagy autó, szakmai sikerek, majd egyszer csak bumm! Az egész idilli lila akác közös, kertvárosi életet beárnyékolja egy tett, egy szerencsétlen körülmény, egy történés amely hatására az addigi felhőtlen élet, mely élet legfontosabb kérdése a mit zabáljak vacsorára volt, és melyben önkéntesen festettünk bohócmaszkot síró ábrázatunk helyére, megremeg, meginog és e rendülés végkimenetele megjósolhatatlan károkat okozhat habkönnyű életünk tartópillérjeiben. Érdemes megfigyelni, hogy az alapvető emberei természet ilyenkor miként reagál a krízishelyzetre. A karrierista, egzisztencialista ember aki a szellemi, erkölcsi javakat aprópénzre cserélte, rádöbben arra, hogy a pénzkötegek melyek eddigi életét alapjaiban határozták meg most nem képesek megvédeni őt a szellemi síkon bekövetkező tragédiáktól. A Wall street, a reklámügynökségek, a marketinggépezetek, az amerikai álmot hirdetők megfosztották az embert emberi voltjától, és az erkölcs és lélek helyére egy új hitvallást helyeztek melynek neve: just believe in myself. Akár egy Nike reklámszlogennek is elmenne. A csak magamban hiszek dogma lett a megváltás új kapuja. Az emberek már nem a vallásban, vagy a társadalmi hovatartozásban, esetleg a párkapcsolatokban keresik a megváltás lehetőségét hanem kizárólag önmagukban, és alapjában vetik el a létjogosultságát egy a materialista létezés felett álló erőnek. A csak magamban hiszek passzussal egy hatalmas baj azonban van, hogy mindig önigazolást követel. Aki csak magában hisz, annak a saját eredményessége, sikeressége lesz a hite visszajelzése. Aki Istenben hisz, az minden pozitívumot ami vele történik, Istennek fogja tulajdonítani, aki a társadalmi folyamatokban és annak közösségteremtő erejében hisz, az az organikus szerveződés erejének fogja betudni a pozitívumokat, aki a szerette vagy szerelme képében látja a megváltót az ahhoz a valakihez fogja kötni sikerességét akiben ezt az entitást meglelte. Ezekben az esetekben van a gondolat és tett között egy ún. közvetítő, amely megadja azt az illúziót, hogy életünk sikeressége nem csak a mi kezünkben van. A csak önmagában hívő ember, éppen azért, hogy a magába vetett hitét eredményesség formájában viszont lássa az életén, képes bármin és bárkin keresztülmenni annak érdekében, hogy hitének önigazolást adjon. Az önmagába vetett hite megszállottjává válik, és ha azt látja, hogy a dolgok nem megfelelően alakulnak, a magába vetett hite feljogosítja arra, hogy a céljai elérése érdekében bármit bevessen. A csak és kizárólag önmagában hívő ember a pszichopatizmus által leginkább veszélyeztetett egyén, aki felett nem állhat senki, aki számára az erkölcsösség nem érzékelhető fogalom és aki bármire képes egyéni eredményessége érdekében. Ezek az emberek azok akiket tonnaszámra termelnek ki marketingirodák, tőzsdei vállalatok, pénzügyi csoportok és minden olyan intézmény mely a kapitalizmus működésének szerves részét képezik. Ők azok akik maguk képére formálják a tömeget, egy Starbucks reklám kivitelezése közben. A just believe in myself a 21. század pestisjárványa.